Szép új világ?!- Feltörekvő újak és leköszönő régi hatalmak

28

Jön az új gazdaság! A legutóbbi világgazdasági válság kapcsán több vezető médium, mint a Times, az Economics arról cikkezett, hogy a recesszió következményeként a régi gazdasági rendszerek struktúrái felbomlanak és jön valami új. De az új gazdaság ismérveit nem tudták még pontosan meghatározni. 2012-ben Bod Péter Ákos közgazdász, korábbi gazdasági miniszter a CSR Hungary Konferencián arra hívta fel a figyelmet, hogy új normália (New Normal) alakul ki fokozatosan gazdaságpolitikában, szabályozási gyakorlatban; mások lettek az erőviszonyok a pénzügyi szektor és a politika között. A gyorsabban reagáló, a sikeresebben innováló gazdasági szereplők nyerhetnek a jövőben. Kérdés, hogy hogyan reagál erre a társadalom, mennyire születnek válaszként innovatív társadalmi megoldások? És az új piaci szereplők milyen társadalmi értékeket fognak követni?
Erről, s a világgazdaságban megjelenő új szereplőkről, új értékekről, egyszóval a világgazdaságban most zajló átrendeződésről, s annak a régiónkra való hatásáról kérdeztük Bod Péter Ákost, közgazdászt, korábbi gazdasági minisztert.

CSR Hungary:
Jelenleg a világgazdaságban (politikában) nagyfokú átrendeződés érzékelhető. Az erőviszonyok megváltozása többek között a Párizsi Klímakonferencián is érzékelhető.
Merre? Honnan, hová tolódnak el a gazdasági súlyok?

Bod Péter Ákos, közgazdász, korábbi gazdasági miniszter
Bod Péter Ákos, közgazdász, korábbi gazdasági miniszter

Bod Péter Ákos:
Valóban óriási az átrendeződés a világban, aminek egyik következménye, az, hogy a korábbi gazdasági nagyhatalmak, fejlett térségek világgazdasági súlya csökken. Ugyanakkor a válságban jól szereplő , térnyerő gazdasági szereplők és térségek snem akarják a globális kapitalizmus végét. Sokkal inkább használni akarják, ám a saját normáik szerint. A következő négy évtized során a fejlődő gazdaságok várhatóan nagyobb ütemben növekednek majd, mint a G7-ek. A vásárlóerő-paritás alapján számított GDP átlagos növekedési trend szerint Nigéria vezet a 2012-től 2050-ig terjedő időszakban, majd Vietnám, India, Indonézia, Malajzia, Kína, Szaúd-Arábia és Dél-Afrika követik a sorban (Forrás: PwC). Majd meglátjuk. De az bizonyos, hogy a legfejlettebb piacgazdaságok mellett megjelentek az új szereplők, és a sorrend is változik. Ilyen jól ismert eset Koreáé, amellyel a korábbi szűk elit kör (Nyugat-Európa, a britek, USA, Japán) már eddig is bővült. És vannak új jelentkezők, mint Indonézia, hiszen nemcsak Kínára kell gondolni. Egyébként Kína esetében igazából máig is csak a történelmi hely újbóli eléréséről van szó: az ország már 1820-ban is a világ össztermelésének csaknem egyötödét tette ki.
Mindezt a súly-változást intézményesíti a G20, amely sokkal bővebb, mint volt a G7 kör.
Az új nagy szereplők az új erőviszonyokat nem feltétlenül saját méretük alapján fogják kialakítani. Figyelembe kell venni azt is, hogy példájukkal hogyan hatnak a környező térségükre. Mivel az új gazdasági szereplők nem a hagyományosan nyugati kultúrát képviselik, ezért az új játékszabályok kialakításában ez is markánsan közre fog játszani. Más típusú kultúrák (Kína, India, Brazília, Oroszország) , más és más szabályokat hoznak magukkal. Nagy kérdés, hogy milyenek ezek a szabályok. Az új , feltörekvő (alacsonyabb-közepes jövedelmű) országok vezetői nyilván másként gondolkodnak gazdaságról, környezetről, jövedelmi arányokról, mint a korábbi gazdasági nagyhatalmak.
Sok a megválaszolatlan kérdés. Vajon miként viselkednek a fejlődő világ nagyvállalatai, fél-állami és fél-magán cégei? Az új és nagyhatalmú bankszereplők a pénzügyi világban? Milyen társadalmi értékekkel fognak működni? Maga a G20 is heterogén csoport:nyugati típusú demokráciák mellett irányított gazdaságok, nem-demokratikus rendszerek. A társadalmi felelősség és a környezeti érzékenység normái nem közösek a világban, bár a párizsi klíma-csúcs e téren ad okot az óvatos bizakodásra.

CSR H.:
Említette az új, feltörekvő országok más kultúrájából fakadó gondolkodás különbséget a régiekhez képest. És itt főként a nyugati kultúrára gondolok. Ez is rejt magában ellentéteket.

B. P.Á.:
Több szempontból is kettősség jellemzi a gazdagabb országokat. Csak néhányat emelnék ki.
Tér -és energia-pazarlás az egyik oldalon, ugyanakkor ugyanezen országokhoz fűződik a fenntarthatósági értékek megfogalmazása,a környezetvédő technológiák kidolgozás, a jövőt kímélő normák meghirdetése. A Nyugat, amelyhez egyébként immár mi is tartozunk, a kritikusa szerint ?kizsákmányoló?, amelyhez bármi áron konvergálni kell a történelmi lemaradás behozásához ? és ebben a folyamatban másodlagossá válik például az ökológiai fenntarthatóság ügye.
De a nyugati kultúrában is él az a politikai gondolkodásmód, hogy a távoli fontos dolgokról való döntést el lehet odázni, és csak a nagyon fontos, közeli, sürgős kategóriába tartozókkal kell foglalkozni.

CSR H.:
A világban történő óriási gazdaság-hatalmi átrendeződés hogyan körvonalazódik az üzleti szektorban?
Hogyan érezteti hatását a szektorban?

B.P. Á.:
Az országok gazdasági-hatalmi átrendeződésével párhuzamosan gyors üzleti átrendeződés is történik. A régi nagyok,mint az IBM, Microsoft jelentősége csökken. Voltak és vannak nagyvállalatok, amelyek talán örökre eltűnnek. S ez vonatkozik egyes üzleti szektorokra is. A nem versenyképes üzletágak süllyesztőbe kerülnek.

CSR H.:
S itt van a saját régiónk, Közép-Európa, ahol élünk.
Itt milyen változások történhetnek? Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk, hogy továbbra is versenyképesek maradjunk?

B.P. Á.:
Ha csak a gazdasági mutatókat tanulmányozzuk – akár a lengyel, bolgár, román adatokat elemezzük – , ?felülnézetben?, a makro-gazdasági adatok alapján egészében akár sikeresnek is mondhatnánk a régiót.
Az elmúlt 25 év alatt elért régió fejlettségi szint azonban egy olyan üzleti modellnek köszönhető, amely mostanra kifulladóban van. Ez idáig komparatív előnyünk volt a viszonylag képzett és olcsóbb munkaerő, amihez tőkét és fejlett technológiát, valamint bevált piaci intézményeket kellett ?csupán? társítani. Mára a múlté az olcsó és bőséges munkaerő, ami mögött demográfiai és más okok mögött az is meghúzódik, hogy a politikai változás eredményeként közelebb kerültek a nyugati munkaerőpiacok. . Nehéz is megtartani a képzett munkaerőt, ha a földrajzi közelségben 3-szoros jövedelmet lehet keresni ugyanazért a munkáért, mint egy közép-európai országban. Ezért a munkaerő állomány jelentős része Nyugat-Európába migrál. Ebben az esztendőben mintegy 1,5 millióan vándoroltak át átmeneti időre vagy akár tartósan Nyugat-Európába. Éppen azok, akik közül a társadalmi változásokat mozgató erők kerülhetnének ki. Az egyén szintjén a folyamat érthető, hiszen egy új generáció aligha várja ki az életszínvonalbeli konvergálását, amely a leggyorsabb pályák esetén is évtizedes lefutású ügy, hanem migrál a jobb élet (megélhetés) reményében. Ebben a mi társadalmunk a térség országai között most még viszonylag hátul áll, a balti, a lengyel, bolgár, román helyzethez képest, de valószínűleg hasonló trendet követ. .
A gyors gazdasági társadalmi változások hatására tisztító, de fájdalmas sokk érheti a gazdasági életet, mint korábban nis . Bizonyos iparágak szerepe megváltozik a munkaerő megdrágulása, a bőséges munkaerőforrások elapadása miatt, mint ahogy az elmúlt évtizedekben a magyar (tágabban: az európai) hagyományos textilipar sem tudott fennmaradni a korábbi formában. Lehetnek olyan tevékenységek, amelyeket már néhány éven belül nagy átrendeződés érint; ilyennek látszik ma már az egészségügy. . A bérszínvonal emelkedése persze az érintett alkalmazottaknak jó, és a folyamat ésszerű, de a tőkehiányos, eddig sem versenyképes kisvállalkozás ezreire nézve súlyos kihívás. Bizonyosan sokan fognak közöttük fognak megszűnni. Ez az átállási időszak óriási feladatot ró nem csak az államra, hanem a civil szférára is.
Remélhetőleg a munkaerőpiaca, a vállalkozói létbe belépő új generáció már kommunikációképesebb lesz, mint a most nyugdíjba vonuló nemzedék, és az egyenként kis cégek sem különálló cseppenként, szigetenként akarnak boldogulni, hanem hálózatba tömörülve, , nagyobb együttműködési készséget felmutatva versenyképesebbé válhatnak majd.
Összegezve: az erős, gazdasági szerkezetében tagolt, a mainál modernebb Kelet-Közép-Európához meg kell őriznünk tudásunk alapjait, hagyományos készségeinket, de el kell sajátítanunk azokat a tudásokat és készségeket, amelyek egy ennyire nyitott, változásoknak kitett világban szükségesek a sikerhez. Biztos vagyok abban, hogy ezek számunkra is megtanulhatóak és átplántálhatóak. És lehet, hogy többszöri nekifutás, korrigálás után kikerülünk a zsákutcás fejlődés köréből.

Érdemes belépnie a 2007 óta működő CSR Hungary Klubba.
A felelős és fenntartható gazdaság döntéshozóinak!
Kattintson ide a még több információhoz!