Szalay Ádám tréningjéből egy történetet veszek kölcsön, ami áttételesen ugyan, de érinti a vállalati felelősségvállalást is.
Wally Amos neve annak lehet ismerős, aki üzlettel, gasztronómiával foglalkozik.
Csokis sütemények, csokis csipsz…:-)
A történetnek több változata is szájhagyomány útján kering…
A fáma szerint az óceán partján rendszerint pirkadatkor, ugyanabban az időben, még az apály előtt egy magányos alak tűnt fel. Távolról úgy tűnt, hogy az óceán partján haladva sorban felszedegetett valamit a homokból, óvatosan felemelte, majd visszadobta a tengerbe.
Wally Amos úgy döntött, hogy most már csak megnézi, hogy mit csinál ez az alak reggelente.
A kíváncsiságtól hajtva, fogta magát, lement az óceán partjára és megszólította a magányos férfit:
– A tengeri csillagokat dobom az óceánba.
– És minek dobod az óceánba?
– Mivel már a nap felkelt, hamarosan apály lesz. És ha nem dobom vissza őket az óceánba, akkor elpusztulnak.
– Ugyan! Nézz már körül! Több kilométernyi partszakaszon, több ezer tengeri csillag van,
Nem sokat számít amit teszel!
A férfi ránézett, majd óvatosan felvett egy újabb tengeri csillagot és visszadobta az óceán hullámai közé.
Majd Wally Amos felé fordult: Ennek az egynek biztos számított!