C.K. Prahalad vagy Richard Branson neve valószínű, hogy többeknek ismerősen cseng.
Lehet, hogy a két rajongói tábor nem esik egybe (aki csr szakmai részével és/vagy üzlettel foglalkozik). Közös metszet biztos, hogy van. A közös bennük, hogy mindketten kreatívan, az általánosan elfogadott paradigmák, sztereotípiák helyett gyakorlati, előrevivő megoldásokban látták/látják a jövőt.
Bár Prahalad professzor már néhány éve nincs közöttünk, azért mindenkinek a figyelmébe ajánlom az Esélyek a piramis alján (Társadalmi felelősségvállalás és profit) című könyvét. Hidd el megéri az a néhány óra!
A Virgin-sztori főhőse pedig a ma nagy üzleti fenegyereke. Aki a nagy cápákkal szembeni vakmerő húzásairól vált híressé. És hozzáteszem, hogy egyre sikeresebbé.
Mióta csr-rel foglalkozom (2004 óta) Prahalad professzor alapgondolatával értek egyet és erről írok és tanítok: a filantrópia (adományozás, szponzoráció, melyek egyébként szükségesek) és a vállalatok társadalmi felelősségvállalása csak egy bizonyos pontig (és/vagy bizonyos ideig) hoz megoldást. Amíg ezek az alapelvek nem épülnek be szervesen a cég céljai, működési szintjeibe (menedzsment rendszer szintű megoldás és mérhető felelősség), addig csak felületi kezelésről beszélhetünk. Ráadásul nem a cégek feladata, hogy az állam, a civilek feladatait, vagy annak finanszírozását teljes egészében átvegye. Ez egyébként vonatkozik a civil szférára is, hogy a cégek, üzleti szféra feladatköreit nem szükséges, hogy átvegyék. Ki-ki más területhez ért jobban, más területen van szakmai felkészültsége és tájékozottsága…
Ez nem zárja ki a humanitárius hozzáállást egyes katasztrófa helyzetekben!
A Prahalad professzor nevéhez fűződő BOP (Business of Pyramid) modell nem csak a társadalom perifériájára szorultakat segíti, hanem profitot is termel. Főleg fejlődő országokban használják. Egy tipikusan nyer-nyer szituáció, amihez Magyarországon még nagyon sokan nincsenek hozzászokva. A zéró játszma és a Dagover bácsi effektus nagyon sokszor még a csr területén tevékenykedőknél is jelentkezik nálunk magyaroknál. Volt szocialista országban élőként ezen nem is lehet csodálkozni. Sok évtized szükséges ahhoz, hogy ezt kinőjük és a közösség is már elfogadja és támogassa az új hozzáállást.
De nem csak Magyarországon fogadják kétkedéssel az ilyen típusú hozzáállást. Richard Bransonról is sokszor lehúzták már a vizes lepedőt, ha jó ügyet szeretett volna szolgálni.
Higgyük el nem ördögtől való, ha a minden értelemben véve ?jó üzlet? profitot termel. Hisz az üzlet sok munka és érték is. Ebből a kitermelt profitból lehet pl. a magyarországi csr konferenciára neves professzorokat meghívni, modern eszközöket vásárolni etc.
S hogy, hogy nézhet ki a minden értelemben véve vett ? jó üzlet??!
Képzeljünk el egy 4-5 milliárdos BOP piacot! Meggyőződésem, hogy ez Közép-Európában is nagyobb piacot jelent. És ez Magyarországra is érvényes.
Ez a piac a szegények szükségleteire alapoz, s a közösség és a nagyvállalatok közösen képesek ilyen piacot létrehozni. Itt mindegyik fél számára előnyös üzletről van szó. Ráadásul növekedési lehetőség mind a nagyvállalat, mind pedig a kisvállalkozás számára is.
Milyen termékeket és szolgáltatásokat lehet vinni a BOP piacra?
Mi erről a véleménye a nagyoknak és a most már ezen a területen kísérletező kicsiknek?
Példák a ?jó üzletre? Magyarországon és külföldön
Ezt vesézzük ki a szeptember 24-ei CSR Szerda Klubestünkön.
Már vendégem lesz: Kocsy Béla, a Polimer Sz. Kft ügyvezető igazgatója (Wanhua-BorsodChem csoport), és Sáhy Gábor, a Cseriti Szociális Szövetkezet vezetője. Ne halat adj, hálót a rászorultaknak! Ezzel nyitottuk a 2006-os CSR Hungary Konferenciát.
A CSR Szerda Klubestre gyere el! Gondolkodjunk együtt!
Takács Júlia
