Nemzetközi műhelybeszélgetést szervezett a Nemzetgazdasági Minisztérium a felelős üzleti magatartás (RBC) ösztönzésének jó gyakorlatairól június 20-án lengyel, észt, cseh, OECD és hazai szakértők részvételével. A műhelybeszélgetés része az OECD csatlakozásunk 20 éves évfordulója alkalmából megvalósuló rendezvénysorozatnak. S a magyar szakértők kerekasztalának voltam a meghívottja.
A kerekasztal a magyar CSR Akcióterv megújítására is reflektált. Érdemes néhány gondolatot kiemelni, amire felhívtam a figyelmet. Kiegészítve azokkal a passzusokkal, melyeket már korábbi írásaimban, előadásaimban hangsúlyoztam.
2015-ben a CSR Hungary a CSR különböző arcai címmel indította el újabb Üzleti Reggeli sorozatát. Gondolati alapja ennek az volt, hogy a vállalati felelősségvállalás más-más arcát mutathatja kontinensenként, Európában, Európa országaiban. A meglévő globális sztenderdek mellett a szemléletváltás a különböző országokban, a különböző szektorokban fokozatosan, más-más ütemben zajlik. Hisz más-más történeti, kulturális, politikai hagyományokkal rendelkezve, más-más témák élveznek prioritást adott térségben. Így Közép-Európa, Európa is külön, egyedi sajátosságokkal bír.
Viszont a különböző kultúrák találkozása ezen a területen is innovatív, előrevivő megoldásokat hozhat Magyarországon is. Az NGM-OECD nemzetközi műhelybeszélgetésen ?egzotikum” volt, hogy most közép-európai országok (lengyel, cseh, észt ..) mutatták be CSR világuk egy darabját. Az általános felelősség szinteket vázolták fel.
Külön figyelemre méltó volt a lengyel kormányzat CR/Vállalati felelősséghez kapcsolódó intézményi struktúrája: A működő tanácsadó testület, mely a különböző minisztériumokkal is kapcsolatot tart.
Magyarországon a különböző szektorok (kormányzat, civil, üzleti szféra) között még mindig nem tisztázott, hogy kinek mi a szerepe, milyen játékszabályok alapján a vállalati felelősség színterén.
A társadalmi felelősség (SR), általános felelősség szintek erőteljesen keverednek a CR/ vállalati felelősség és fenntarthatóság, valamint a fenntartható fejlődés fogalmaival.
Újra és újra megfogalmazásra kerülnek akár az ENSZ Global Compactja és más nemzetközi megállapodások és nemzetközi intézmények által meghatározott felelősség területek. Mint energiatudatosság, környezetvédelem, esélyegyenlőség a foglalkoztatásban stb.
Érdemes lenne a már szakmailag megalapozott Hogyanra rátérni. Egy vállalkozás esetében – akár kicsi, akár nagy ? ez azt jelenti, hogy hogyan tudom beépíteni a vállalati felelősség alapelveit a mindennapi üzleti gyakorlatba. Módszerek és eszközök…
Itt már nem a különböző üzleti szervezeteknek ? melyek a párbeszéd helyszínei – , hanem a már kialakuló félben lévő csr szakmai piac (csr ügynökségek, csr tanácsadó cégek stb.) van szerepe és munkája. Mint ahogy ez nemzetközi szinten is így működik. És más szakterületen is elfogadott.
A különböző akadémiai iskolák mindegyikét ehhez a gazdasági döntéshozóknak nem szükséges ismernie. S lényeges, hogy a felelősség szinteknek csak egy részét tudja az üzleti szektor vállalni.
És még egy utolsó gondolat!
2013-ban A zöld közbeszerzés felé című tanulmányomban a kormányzati intézmények működésének a jó példáit vettem sorra. Ami volumenében ösztönzőleg hat a gazdaság egészére, hisz az állam a piac egyik kiemelkedő fogyasztója és megrendelője is.
Brit és német példákat elemeztem a zöld közbeszerzés területén. Mi a konkrét eszköz pl. kormányzati intézmény esetében. Vásárlási szabályzatot hoztak létre a közintézmények és háttérintézmények számára, amely rögzíti szám szerint is, hogy pl. irodaszerek, irodaeszközök esetében milyen termékek, milyen sajátosságokkal rendelkeznek zöld szempontból. Ki lehet választani a terméklistából, hogy melyik termék a legjobb a közintézmény számára. Sőt a vásárlás gyakoriságát is figyelembe veszik: félévi, vagy évi vásárlás van. Inkább nagyobb tömegű árut, több inézmény egyszerre vásárol. Így tetemes összeget is megtakarítanak.
