Biztosan ismered azt a mondást, hogy teljesen mindegy ha van kalap, ha nincs kalap valakin. Mindig lesz kritika. Ezt 12 éve Mi is tapasztaljuk, de ez Magyarországon bármely területre igaz. Ezzel együtt kell élni! Most viszont nem erről lesz, hanem arról, hogy vajon mi az állam feladata a CSR/vállalati felelősség és fenntarthatóság területén. Ez a kérdés egy közép-európai, posztkommunista országban még érdekesebb, hisz némi áthallás a CSR egyes elvei és a korábbi rendszer alapelvei között óhatatlanul jelentkezik. Így az állam sincs olyan egyértelmű helyzetben, hogy egyes kérdésekben meddig, milyen módon tudja támogatni a vállalati felelősséget és fenntarthatóságot. Az a bizonyos ha van kalap, ha nincs kalap…
Mivel az állam és a CSR kapcsolata folyamatban lévő projektünk témája, ezért emlékeztetőül korábbi cikkeimben, előadásaimban, tanulmányomban már megjelent gondolatokat foglalom össze nagyon röviden. Azért, hogy Te is gondold tovább! Te mit tapasztaltál?
Magán, köz, civil szektor? CSR?
A közös értékteremtés (CSV) ugyan nem egy újkeletű fogalom, amit előszerettel most használunk, arra vonatkozólag, hogy a gazdaság, társadalom, környezet egyensúlyát (fenntarthatóságát) megtartsuk. A céllal természetesen egyetértünk. Azonban jónéhányunknak – akik még a rendszerváltáskor egyetemisták voltak -, akik belekóstoltak a szocialista rendszerbe kicsit más szájízt ad ez a fogalom. Óvatosan közelítjük meg a Közösségért mindent elvet. A megfelelő egyensúlyt keressük az egyén és a közösség között. A „kötelező önkéntesség” ugyanazokat a fenntartásokat, „negatív kinövéseket” alakítják ki, mint a korábbi korszak elvárásai az állampolgárai felé. Ezért is nehéz az állam szerepének a pontos meghatározása a vállalati felelősség és fenntarthatóság (CSR) területén. Ha van rajta kalap, akkor azért, ha nincs kalap rajta azért kap kritikát…
Korábbi, 2013-ban írt Közbeszerzés a fenntarthatóság felé tanulmányomban írtam arról újra, hogy például pozitív ösztönzőket (felelős cégek adókedvezménye, pályázatoknál kitételek között szerepeljen stb.) érdemes kialakítani a megfelelő jogi keretrendszerben. A stratégiai alapelvek (megfelelő, kapcsolódó intézményi struktúra) kialakítása mellett.
Van ami ezekből már megvalósult. Még pedig úgy, hogy a vállalati felelősség és fenntarthatóság szakmai részébe – ami egy szokásos, kialakuló félben lévő szakmai piac – az állam nem szól bele. Nem az állam feladata, hogy mindent megoldjon helyettünk.
A gyakorlatban már nem a különböző üzleti szervezeteknek ? melyek a párbeszéd helyszínei ? , hanem a már kialakuló félben lévő csr szakmai piac (csr ügynökségek, csr tanácsadó cégek stb.) van szerepe és munkája. Mint ahogy ez nemzetközi szinten is így működik. És más szakterületen is elfogadott.
Korábbi tanulmányomban a kormányzati intézmények működésének a jó példáit vettem sorra. Ami volumenében ösztönzőleg hat a gazdaság egészére, hisz az állam a piac egyik kiemelkedő fogyasztója és megrendelője is.
Brit és német példákat elemeztem. Mi a konkrét eszköz pl. kormányzati intézmény esetében. Vásárlási szabályzatot hoztak létre a közintézmények és háttérintézmények számára, amely rögzíti szám szerint is, hogy pl. irodaszerek, irodaeszközök esetében milyen termékek, milyen sajátosságokkal rendelkeznek zöld szempontból. Ki lehet választani a terméklistából, hogy melyik termék a legjobb a közintézmény számára. Sőt a vásárlás gyakoriságát is figyelembe veszik: félévi, vagy évi vásárlás van. Inkább nagyobb tömegű árut, több inézmény egyszerre vásárol. Így tetemes összeget is megtakarítanak.
Folytatás jön!
TAKÁCS JÚLIA
A CSR Hungary alapító-ügyvezető igazgatója 2004-től. Az EMVFE elnöke.Tanár, újságíró, kommunikációs vezető, projektvezető posztok jellemzik korábbi pályáját. a CSR Hungary (2007) és a Holnap városáért Díj (2010) alapítója. Környezetirányítási vezetői képzettsége is segíti munkáját. A CSR Mátrix tanácsadóiroda és ügynökségben vállalati felelősség szakértői tapsztalatait főként pénzügy, energia, szolgáltatás, közintézmény, ingatlan, vegyipar, FMCG területén szerezte.
