Elveszett (elhagyott) generációk

Szeptemberben jelenik meg új csr könyvünk. S  már az utolsó simítások zajlanak. Már a lektorálás utolsó szakászában tartok.  S a sokadik alkalommal újraolvasott szövegtengerben elmélyedve mindig újabb és újabb ötletek bukkannak fel a semmiből. Az egyik ilyen kijegyzetelt fogalom – amivel úgy gondoltam kezdeni kell még valamit – a generációk közötti és a generációkon belüli méltányosság fogalom. Ez esetben a generációt a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban használva.

Az egyik ilyen 15 perces pihenő szakaszban az aktuális híreket böngészgettem, hogy képben legyek. Ekkor kaptam fel  egy a 40-es, 50-es-60-as éveit taposó, jól képzett első számú vezetők munkanélküliségére vonatkozó cikkre. A jelenségről már ismerőseim, üzleti partnereim is többször beszéltek.

Rátermett, nyelvet beszélő,jól képzett most már emberi és vezetői tapasztalattal rendelkező ügyvezetők, vezetők képességei hevernek kihasználatlanul a magyar munkaerőpiacon. Ez a jelenség amiről szó lesz, egyébként a CSR munkaerőpiacán is jellemző.

Mivel én is a negyvenes korosztályba tartozom, ezért még jól emlékszem, hogy a rendszerváltás utáni euforikus hangulatban a külföldi befektetők egyre másra alapították Magyarországon képviseleteiket. Vezetői posztokra kerestek embereket  Akkor frissen végzett (2-3-4 éve) fiatalembereket, fiatal hölgyeket vettek fel ezekre a meghirdetett jól hangzó és jó juttatásokkal járó posztokra. Ezeknél az állás felvételiknél szinte csak egy szűrő volt, hogy tudj egy nyelvet. Lehetőleg az angolt.  A szakmai, vezetői tapasztalat és hozzáértés nem sokat nyomott a latba. Mondjuk úgy, hogy ha kellően asszertív voltál, akkor bejutottál e körökbe. Persze pozitív kivételek mindig vannak!
Ez a jelenség ma is érzékelhető. Még a CSR munkaerőpiacán is.
A 90-es évek végén, a 2000-es évek elején aztán jónéhány képviselet kivonult Magyarországról. Ennek egyszerű volt az oka: az illető cég csőd szélére került.

Ma. 2015.
Külföldön járva, első számú vezetőkkel tárgyalva, inkább a már emberi és vezetői tapasztalattal rendelkező, 40-es, 50-es, 60-as generáció képviselői a tárgyalópartnerek.
A rátermett, tehetséges, jó képességekkel rendelkező (értsd a nőkre is!) vezető korosztály felhalmozott készségeit, képességeit nem hagyják parlagon. Tiszteletet is kivívva.

Visszatérve a fent említett ominózus cikkre. És Magyarországra. A szellemileg friss, felkészült 40-es, 50-es, akár 60-as generációból már a fejvadász cégek és a vállalatok sem szeretnek alkalmazni vezetőket a munkaerő piacon. Ez azért érdekes, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy ez az a réteg , amely terhelhető, stressztűrőbb és a konfliktusokat már jobban tudja kezelni.Azonban mégis inkább ilyen vezetői posztokra nem őket választják.

A CSR területén is nagyon fontos lenne, hogy ez a terület ne adalékként, elvárható szükségesként szerepeljen,hanem felkészült, már emberi és üzleti, igazi vezetői tapasztalatokkal rendelkező döntéshozói rétegre lehessen bízni. Akkor lesz rangja, tisztelete a vállalati felelősségnek és vállalati fenntarthatóságnak. Hisz itt is átfogó képet összefüggéseket kell látni!

 
     Miért érdemes többet tudnod a CSR-ről?
Név:
E-mail cím:*