A zöld átállás kapcsán kulcsfontosságú egy-egy ország energiamixe, ahol úgy néz ki rehabilitálják a nukleáris energiát, mely nem az időjárás kiszámíthatatlanabb erőitől függ. Az Európai Unióban azonban e kérdésben is megosztó vlemények vannak.
Például az olasz kormány megpróbálja erősíteni a nukleáris visszatérés terveit, Spanyolországban továbbra is határozottan követelik a fokozatos kivonás visszafordítását. Különösen az országot megbénító nagy áramszünet után fellángoltak a viták.
A legtöbb európai ország nagymértékben importra támaszkodik villamosenergia-szükségleteinek kielégítése érdekében. Ez aa kontinenst sebezhetővé teszi a geopolitikai sokkok esetében. A fogyasztókat és a vállalkozásokat pedig az amerikai vagy kínai árak 3-4X-erese sújtja.
Az elmúlt években a nukleáris energia újra felbukkant, mint Európa energiafüggetlenségének biztosítását szolgáló alternatíva. Az EU taxonómiai rendelete értelmében átmeneti és fenntartható gazdasági tevékenységként kapott státuszt, amelynek célja, hogy az éghajlatváltozás mérséklését elősegítse azáltal, hogy meghatározza, mely gazdasági tevékenységek minősülnek környezeti szempontból fenntarthatónak. Kérdés a radioaktív hulladék hosszútávú tárolása.
Annak ellenére, hogy az atomenergia-termelés rövid távon némileg növekedett az EU egészében (4,8% 2023 és 2024 között).
Változik a hozzáállás az EU-ban?
Az Európai Bizottság a közelgő 2028-2034-es költségvetésében először javasolta, hogy az atomenergia uniós finanszírozásra jogosult legyen. A javaslatot valószínűleg nem fogadják el, azonban olyan országok, mint Belgium vagy Olaszország, fontolgatják a nukleáris energia megtartását vagy visszahozását.
Olaszország törvénytervezetet terjesztett elő, hogy előkészítse az utat a nukleáris energia visszatéréséhez. Belgiumban, ahol a kormány igyekszik elodázni a reaktorok bezárását. A javaslat kemény ellenállásba ütközött az Engie, az ország vezető energiatermelője részéről, amely inkább szél-, nap- és akkumulátorokba, valamint gázüzemű erőművekbe fektetne be. Hollandia is, annak ellenére, hogy az atomenergiából előállított villamos energia mennyisége csökkent (-10%), két új erőmű létrehozását és a Borssele reaktor élettartamának meghosszabbítását tűzte ki célul.
A másik oldalon Spanyolország tervezett kivonása szintén viták kereszttüzében áll. AzEurópai Parlamnet Petíciós Bizottsága elé vitték az ügyet az atomenergiát támogató civil szervezetek. Arra figyelmeztetve, hogy a tervezett leállítások „tovább terhelik az ellátóhálózatokat”.
Belgium és Hollandia terveit egyaránt bírálta az Ausgestrahlt, egy németországi székhelyű, nukleáris energiát ellenző szervezet, amely a Europe in Motionnek azt mondta, hogy a tervek irreálisak és túlságosan költségesek.
Az egyik a Franciaország által vezetett Nukleáris Szövetség, amelyet olyan feltörekvő termelők támogatnak, mint Lengyelország, Horvátország és Észtország, valamint a legtöbb jelenlegi nukleáris termelő.
A másik oldalon egy kizárólag megújuló energiaforrásokkal foglalkozó csoport áll, amelyet Németország vezet, és amelyet Portugália és Ausztria támogat, mindkettő régóta atomenergia-ellenes nemzeti politikával.
A hagyományos atomerőművek hatalmas kezdeti költségeinek és hosszú építési idejének csökkentése érdekében olyan országok, mint Észtország, Románia, Svédország és Lengyelország olyan alternatívákat vizsgálnak, mint a kismoduláris reaktorok (SMR). Teljesítményük a hagyományos reaktorok egyharmada-ötöde. Ugyanakkor gyárakban gyárthatók, és később a helyszínen telepíthetők, akár távoli területeken is.
Akár növekszik a nukleáris termelés, akár nem, az energiaellátás problémája továbbra is kritikus marad Európa számára.
