A fenntarthatóság üzleti logikája erősödik – de az alkalmazkodás beruházást kér

6
Gazdasági növekedés, megújuló természeti tőkével és humán tőkével
Gazdasági növekedés, megújuló természeti tőkével és humán tőkével

A vállalatok számára egyre kevésbé az a kérdés, hogy szükség van-e fenntarthatósági átmenetre. Sokkal inkább az, hogy mely beruházások teremtenek egyszerre ellenállóbb működést és üzleti értéket.

A geopolitikai bizonytalanság, a rövid távú teljesítménykényszer és a változó szabályozási környezet ellenére a vállalati fenntarthatósági átmenet nem állt meg. A World Economic Forum szeptember 15-én publikált Chief Sustainability Officers’ Outlook 2026 felmérésében a megkérdezett fenntarthatósági vezetők 63%-a arra számít, hogy a globális előrehaladás üteme a következő 12 hónapban legalább fennmarad vagy gyorsul.  A kutatás egyik fontos üzenete azonban az, hogy nem egységes átmenet zajlik.

A WEF „green divergence”-ként írja le a kialakuló helyzetet: egyes ágazatok és piacok gyorsabban haladnak, míg másokat a szabályozási bizonytalanság, a geopolitikai feszültségek és a rövid távú üzleti nyomás lassít. A válaszadók 78%-a számít arra, hogy a geopolitikai és makrogazdasági ellenszél fékezi majd az előrehaladást.

Erősödik az üzleti érvelés

A következő három évre tekintve a fenntarthatósági intézkedések erősebb üzleti megtérülését a válaszadók 64%-a az előrelépés egyik legfontosabb gyorsító tényezőjének tartja. 56% az olcsóbbá és jobban alkalmazhatóvá váló technológiákban lát hasonló hajtóerőt. Ez fontos változás.

A fenntarthatóság üzleti szerepe egyre kevésbé csak célok, vállalások vagy jelentések kérdése. Sok esetben olyan döntésekben jelenik meg, amelyek első látásra nem is „fenntarthatósági döntések”: hol épüljön egy új üzem, milyen technológiába ruházzon a vállalat, honnan szerezze be az alapanyagokat, hogyan alakítsa termékeit vagy milyen kockázatokat áraz be.
Ezek a döntések évekre, esetenként évtizedekre meghatározhatják a vállalat költségeit, erőforrás-felhasználását és ellenálló képességét.

Az alkalmazkodás felértékelődik

A felmérés egyik legerősebb jelzése a klímaalkalmazkodással kapcsolatos. A válaszadók 85%-a szerint az alkalmazkodás jelentősége növekedni fog a következő három évben, 77% pedig úgy látja, hogy a magánszektor beruházásai meghatározóak lesznek annak szélesebb körű megvalósításában. 

A probléma azonban éppen a beruházási döntésnél kezdődik. 62% a bizonytalan költség–haszon értékelést az alkalmazkodási beruházások egyik fő akadályának tekinti. A rezilienciába történő beruházás üzleti értéke ugyanis sokszor egy olyan veszteségben jelenik meg, amely végül nem következik be. Emiatt nehezebben versenyezhet a tőkéért egy olyan projekttel, amelynek rövid távú bevétele közvetlenül kimutatható. 

A következő kérdés: hogyan tesszük beruházhatóvá a rezilienciát? Itt válik az alkalmazkodás fenntarthatósági témából vezetői és tőkeallokációs kérdéssé. A WEF elemzése szerint ehhez jobb kockázati modellekre, meggyőzőbb üzleti esetekre, világosabb megtérülési modellekre és bizonyos esetekben a kockázatok megosztását lehetővé tevő konstrukciókra lesz szükség.  A kérdés tehát nem egyszerűen az, hogy: Mennyibe kerül az alkalmazkodás?
Hanem az is: Mennyibe kerül, ha nem alkalmazkodunk?
Egy ellátási lánc sérülékenysége, egy energia- vagy vízigényes működés, egy szélsőséges időjárásnak kitett telephely vagy egy rosszul megválasztott hosszú távú beruházás már közvetlen üzleti kockázatot jelenthet.

A mesterséges intelligencia is kettős szerepet kap

A kutatás egy másik érdekes feszültséget is megmutat. A fenntarthatósági vezetők 73%-a szerint az AI érdemben gyorsíthatja a fenntarthatósági előrehaladást – például a kockázatmodellezésben, hatékonyságnövelésben, mérésben és riportingban.
Ugyanakkor 77% az AI-infrastruktúra energia- és erőforrásigényét látja a technológia legjelentősebb negatív fenntarthatósági hatásának.  Ez jól mutatja, miért nem érdemes a technológiai és fenntarthatósági stratégiát egymástól elkülönítve kezelni.

CSR Hungary nézőpont

A WEF kutatásának talán legfontosabb vállalati üzenete nem az, hogy a fenntarthatóság „visszatér”. Hanem az, hogy változik az üzleti helye. A hangsúly fokozatosan az ambícióról a végrehajtásra, a vállalásokról a beruházásokra, a reportingról pedig az üzleti döntésekre kerül.
A következő időszak egyik vezetői kérdése ezért ez lehet:

Hogyan tesszük a fenntarthatósági és alkalmazkodási beruházások üzleti értékét láthatóvá még azelőtt, hogy a kockázat veszteséggé válna?

Ez már nem kizárólag fenntarthatósági kérdés. Versenyképességi, kockázatkezelési és vezetői kérdés is.

Forrás: World Economic Forum – Chief Sustainability Officers’ Outlook 2026