.
Geopolitika, technológiai gyorsulás és AI, energia, demográfia, klíma, munka, szabályozás – különböző kihívások, amelyek egy vállalat működésében már nem választhatók szét. Takács Júlia, a CSR Hungary alapítója új sorozatában azt keresi, hogyan léphetünk túl a silókban való gondolkodáson, és mit kell már ma másként látnunk és eldöntenünk ahhoz, hogy 2030-ban is versenyképesek legyünk.
Van olyan időszak, amikor egy vállalat előtt jól körülírható probléma áll. Megváltozik a piac. Megjelenik egy új versenytárs. Átalakul egy szabályozás. Új technológia érkezik. És van olyan időszak, amikor nem egyetlen dolog változik. Hanem szinte minden egyszerre. Ma inkább ebben a helyzetben vagyunk.
Geopolitikai és geoökonómiai átrendeződés. Európa versenyképességének kérdése. Mesterséges intelligencia és technológiai gyorsulás. Energia- és erőforráskockázatok. Demográfiai változás. Hosszabb aktív életpályák. Átalakuló munka. Klímaváltozás. Szabályozási bizonytalanság. Ezek egyike sem új téma önmagában. Az új helyzet az, hogy már nem kezelhetjük őket egymástól függetlenül. Még mindig silókban gondolkodunk?
Vállalatvezetőként ma talán több adathoz, elemzéshez, előrejelzéshez és technológiai eszközhöz férünk hozzá, mint valaha. Mégsem lett feltétlenül egyszerűbb dönteni. Talán azért sem, mert miközben a világ egyre összetettebbé válik, mi még mindig hajlamosak vagyunk silókban gondolkodni.
- A pénzügy a megtérülést nézi.
- A fenntarthatóság a környezeti és társadalmi hatást.
- A HR az embert és a szervezetet.
- Az IT a technológiát.
- A stratégia a növekedést és a versenyképességet.
Mindegyik nézőpont szükséges.De egy vállalat csak egy van. És a döntéseink következményei sem állnak meg a szervezeti silók határainál. Egy AI-beruházás nem pusztán technológiai kérdés. Hatással lehet a termelékenységre, az energiaigényre, a munkára, a szükséges tudásra, a felelősségre és a bizalomra. Egy energiahatékonysági beruházás sem kizárólag fenntarthatósági kérdés. Költség, finanszírozás, technológia és hosszú távú versenyképesség egyszerre. És az ember hosszú távú teljesítőképessége sem pusztán HR-téma, ha annak következménye megjelenik a megtartásban, a termelékenységben, az innovációban és végső soron az üzleti eredményben.
„A világ nem silókban működik. Mi miért vezetnénk így a vállalatainkat?”
Talán nem több információra van szükségünk Sokáig úgy beszéltünk bizonyos vállalati kérdésekről, mintha választanunk kellene közöttük. Fenntarthatóság vagy növekedés. Ember vagy teljesítmény. Technológia vagy munkahely. Rövid távú megtérülés vagy hosszú távú érték.Én egyre inkább azt gondolom, hogy éppen ezeket a „vagyokat” kell újragondolnunk.
Egy vállalat hosszú távú versenyképessége nem választható el attól, hogyan használja az erőforrásait, milyen technológiába fektet, hogyan bánik a tudással és az emberekkel, milyen kapcsolatban áll a környezetével, és milyen hatást hagy maga után. Ezért számomra a fenntarthatóság sem egy különálló vállalati téma. Sokkal inkább annak a kérdése, hogyan működtetünk hosszú távon életképes vállalatot. 2030 nincs olyan messze 2030-ról hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mintha távoli stratégiai horizont lenne. Pedig már csak néhány üzleti tervezési ciklus választ el tőle.
Az a gyár, amely 2030-ban működik, részben a ma meghozott beruházási döntésekből épül. Az a tudás, amelyre 2030-ban szükségünk lesz, nem 2029-ben kezd kialakulni. Azok az emberek, akik néhány év múlva a vállalatainkat működtetik, nagyrészt már ma is a munkaerőpiacon vannak. És azok a technológiák, amelyek néhány éven belül alapvetően megváltoztathatják a működésünket, részben már most itt vannak. Ezért számomra a 2030-as versenyképesség egyik legfontosabb kérdése nem az: Mi fog történni 2030-ban? Hanem:Mit kell már ma másként látnunk és eldöntenünk?
Merre van előre?
Erre nincs egyetlen válasz. És talán éppen ez a lényeg. A vezetés feladata egy bizonytalan világban nem feltétlenül az, hogy minden jövőbeli eseményt pontosan előre jelezzen. Sokkal inkább az, hogy képes legyen összefüggéseket látni, mérlegelni az egymásnak feszülő szempontokat, és úgy dönteni, hogy közben ne veszítse szem elől az egész rendszert. Ehhez pedig iránytűre van szükség. Nem olyanra, amely megmondja, mit kell tennünk. Hanem olyanra, amely segít feltenni a megfelelő kérdéseket.
- Hol teremtünk valódi értéket?
- Mibe érdemes ma befektetnünk?
- Fenntartható-e a működésünk nemcsak környezeti, hanem emberi és gazdasági értelemben is?
- Mire használjuk a technológiát – és mire nem?
- Milyen hatással vagyunk arra a társadalmi és helyi környezetre, amelyben működünk?
És végül: képesek vagyunk-e mindezt egyszerre látni? Innen indul az Alapítói Iránytű Az Alapítói Iránytűben időről időre olyan vezetői dilemmákat szeretnék körbejárni, amelyekre nincs feltétlenül egyetlen helyes válasz. Nem kész recepteket szeretnék adni. Inkább kérdezni, összekapcsolni olyan területeket, amelyeket hajlamosak vagyunk külön kezelni, és időnként más nézőpontból ránézni arra, amit már ismerni vélünk.
Ugyanez a gondolkodás áll az idei CSR Hungary Summit mögött is. Novemberben nem egymástól független témákat szeretnénk egymás mellé helyezni. A változó világból indulunk, és a versenyképességen, a fenntarthatóságon, a beruházásokon, az emberen és a technológián keresztül végül ugyanoda érkezünk vissza: a vezetői döntéshez.
Mert bármennyire változik is körülöttünk a világ, a kérdés végül ugyanaz marad: Merre van előre? A választ valószínűleg nem egyetlen technológiában, mutatószámban vagy előadásban találjuk meg. De ha kilépünk a silókból, és képesek vagyunk együtt látni az összefüggéseket, talán pontosabban tudjuk eldönteni, merre induljunk.
Takács Júlia
alapító, CSR Hungary
