Sokáig külön témaként beszéltünk a fenntarthatóságról. Külön volt az energia, a klíma, a technológia, a munka világa, a társadalmi felelősség és az üzleti versenyképesség. Ma már egyre kevésbé lehet ezeket különválasztani.
Az elmúlt időszak eseményei is ugyanabba az irányba mutatnak. Az energiaellátás biztonsága nemcsak energetikai kérdés. A klímakockázat nemcsak környezetvédelmi kérdés. A mesterséges intelligencia nemcsak technológiai kérdés. Egy beruházás pedig nemcsak pénzügyi döntés. Mindegyik vezetői kérdés.
Mert végül valakinek döntenie kell arról, hogy mibe fektet a vállalat. Milyen technológiát vezet be. Hogyan alakítja át a működését. Milyen kockázatot vállal. Hogyan bánik az embereivel. És arról is, milyen vállalat akar lenni öt vagy tíz év múlva.
Ezért számomra a fenntarthatóság következő szakasza már nem elsősorban arról szól, hogy egy vállalat hány új fenntarthatósági programot indít.
Sokkal inkább arról, hogy a fenntarthatósági szempontok hol jelennek meg a valódi üzleti döntésekben.
- A beruházási döntésben.
- A technológiai döntésben.
- A pénzügyi döntésben.
- Az emberi döntésben.
- A stratégiai döntésben.
És talán itt válik igazán fontossá a versenyképesség kérdése is. Nem azt érdemes kérdeznünk, hogy a fenntarthatóság és a versenyképesség összeegyeztethető-e. Hanem azt: Lehet-e hosszú távon versenyképes az a vállalat, amely nem érti időben a körülötte zajló változásokat?
Húsz évvel ezelőtt a CSR Hungary indulásakor még azt kellett sokszor megmagyaráznunk, miért tartozik a vállalati felelősség az üzlethez.
Ma már más kérdést teszek fel: Merre van előre?
És egyre inkább azt gondolom, hogy erre nem egy ESG-osztály fog választ adni. Hanem a vezetők.
Takács Júlia
alapító, CSR Hungary
