Az elmúlt években a világjárvány, az orosz-ukrán háború, most pedig az elszálló megélhetési költségek rontották az európaiak mentális egészségét: sok a szorongó, depressziós ember. A távmunka pedig nem segít, hanem inkább ront a helyzeten.A koronavírus-járvány, az orosz-ukrán háború és a megélhetési költségek hirtelen növekedése korábban soha nem látott negatív mértékben érintette az európai munkavállalók hangulatát – állítja egy új kutatás.
A LifeWorks által áprilisban, online készített felmérésben több mint 500 ember vett részt Franciaországból, Németországból, Olaszországból, Spanyolországból, Hollandiából és Lengyelországból.
A kitöltők nagyjából fele írta azt, hogy sokkal érzékenyebb a stresszre, mint a járvány előtt. Egy harmaduk pedig azt is bevallotta, hogy mentális egészségük megromlása negatívan érintette termelékenységüket is.
Infláció miatt elszálló megélhetési költségek
Összességében a kitöltők 41 százalékának mentális állapota lehet veszélyben. Főként azoké, akiket szorongással és depresszióval diagnosztizáltak. Ez majdnem háromszor akkora arány, mint amit a pandémia kitörése előtt, 2017-2019 között végzett felmérések mutattak.
A kutatás vezetője, Paula Allen az Euronewsnak mondta:
“Ha belegondolunk abba, hogy az európaiak min mentek keresztül az elmúlt időszakban, akkor érthető, hogy miért van ez” – magyarázta a kutatásban tapasztalt magas arányokat a szakértő. “Jött először a világjárvány, aztán annak gazdasági hatása, az elszigeteltség növekedése, a kontrollvesztés érzése.. és végül mikor úgy tűnt, már látni a fényt az alagút végén, kitört a háború Ukrajnában.”
A fiatalok, a nők, a gyerekes családok és az alacsonyabb jövedelműek küszködnek a leginkább – derült ki a kutatásból. A jövedelem és a mentális egészség közti kapcsolat pedig nagyon erős” – teszi hozzá.
Emellett az európaiak egyre jobban szoronganak a magas infláció és amiatt, hogy hamarosan nem fognak tudni megélni a pénzükből. A kitöltők több mint harmada mondta azt, hogy nincs vésztartaléka, amihez nyúlni tudna.
A kutatás egyaránt vizsgálta a stressz, a szorongás, a depresszió és az elszigeteltség miatti mentális állapotát a résztvevőknek. Az “optimális” kategória egy 80 és 100 százalék közötti érték lenne, de ezt egyetlen vizsgált országban sem érték el. A legalacsonyabb érték a lengyeleké 53,6 százalékkal. Őket a spanyolok követték 57,1 százalékkal, majd a franciák 57,4 százalékkal, az olaszok 58,4 százalékkal, a németek 62,3 százalékkal, végül a hollandok 67,9 százalékkal.
A kitöltők több mint fele észrevette, hogy nem csak ő, hanem munkatársai is érzékenyebbek voltak a stresszre, mint a járvány előtt – ami azt mutatja, hogy a munkahelyeken több a feszültség. Egyesek “kicsit harapósabbak, mint korábban, mások pedig egyre inkább eltávolodnak” – véli a kutató.
Még több távmunka (home office)- még több elszigeteltség
A kitöltők egyharmada írta válaszában, hogy gyakran érzik magukat egyedül. A legnagyobb arányban Franciaországban, ahol a munkavállalók 40 százaléka érezte magányosnak magát. Őket követték a lengyelek 39 százalékkal, 37 százalékkal a spanyolok, 35 százalékkal az olaszok és 28 százalékkal a németek.
Ez a fajta elszigeteltség nem csak az elménknek tesz rosszat, de a fizikai állapotunknak is. Kutatások azt mutatják, hogy a távmunkában dolgozóknál magasabb az esélye a szív- és érrendszeri betegségeknek, illetve az immunrendszert érintő betegségek kialakulásának. És úgy tűnik, egyre inkább ez lesz a “normális”.
“Az elmúlt két évben megszoktuk, hogy az életterünk kisebb lett és sokan úgy érzik, hogy ez teljesen rendben is van” – teszi hozzá a kutatás vezetője. Kiemelve, hogy ez egyáltalán nincs jó hatással a mentális jóllétünkre. “Ha hozzászokunk valamihez, az magától értetődő lesz, még akkor is, ha nincs jó hatással ránk” – mondja Allen, aki szerint a legkézenfekvőbb példa erre az autók elterjedése: a gépek és járművek megjelenésével ugyanis egyre kevésbé szükséges fizikai aktivitást kifejteni, ami ugyan kényelmes, mégis rosszat tesz egészségnek.
“Megvan hozzá a technológiánk és a képességünk, hogy egymagunk éljünk, otthonról dolgozzunk és ne kapcsolódjunk másokhoz. Lehet, hogy elsőre kényelmesnek tűnik, de nem tesz jót az elménknek, ha nincs semmilyen társas kapcsolatunk.”
A munkaadó támogassa a munkavállaló mentális egészségét
Több mint ezer ember megkérdezésével, a Boston University és a University of Canterbury együttműködésében készült, a fentiektől független tanulmány úgy találta, hogy a távmunkában dolgozók a leginkább magányosak. Épp ezért gyakrabban is mondanak fel, mint kevésbé magányos munkatársaik. Az adatok elsősorban azért lehetnek érdekesek, mert igyekeztek a digitális nomádokat és a #Work Anywhere mozgalom tagjait is megkérdezni a témában.
Úgy találták, hogy a legmagányosabb munkavállalók azok, akik otthonról, egyedül dolgoznak. Míg azok, akik osztott irodában, több munkatárssal dolgoztak, elégedettebbnek és a többiekhez inkább kapcsolódónak érezték magukat.
A LifeWorks kérdőívére válaszolók 63 százaléka úgy nyilatkozott, hogy nagyon valószínű, hogy szakemberhez fordulnának, ha úgy éreznék, a stressz és a mentális egészségük miatt erre rászorulnak. Több mint háromnegyedük optimistának érezte magát a jövőre nézvést.
A vállalatok képesek – és kell is nekik – segíteni az alkalmazottaikat – véli a kutatás vezetője. Biztosíthatnak tanácsadó szolgálatot, de akár pénzügyi oktatással és személyes megtakarítási tervekkel is elérhetik, hogy a pénz miatti aggodalom ne stresszelje a dolgozókat. A gyerekes, vagy idős rokont gondozó munkavállalók személyre szabott támogatása szintén sokat segíthet.
A társas kapcsolatok kialakítása a munkahelyen elengedhetetlen, ha a cégek lojális fiatal munkavállalókat akarnak, akiket aztán meg is akarnak tartani. A kilencvenes években és az után születettek ugyanis a leginkább érintettek a mentális feszültség tekintetében.
“Amikor fiatal vagy és a karriered elején állsz, nagyon fontos, hogy érezd: jó úton haladsz. Vagyis az elismerés, a kapcsolatépítés, a mentorálás – még ha csak virtuális helyzetben, vagy vegyes munkavégzésben is – ennek a korosztálynak a számára több mint fontos.”
Gyakorlati szintre lebontva mindezt: a munkaadónak nagyobb figyelmet kell fordítania arra, hogy megteremtse a lehetőségét az emberek közötti személyes kapcsolatnak.főnök és beosztott, munkatárs és munkatárs között.
