2020. október 3-a fontos nap volt a velenceiek számára. Apályt jósoltak, ami általában a város alacsony fekvésű részeinek azt jelenti, hogy több hüvelyknyi víz alatt vannak. Ezen a napon azonban az utcák csodával határos módon szárazak maradtak.
A vizet a MOSE (Modulo Sperimentale Elettromeccanico), a lagúna beömlőiben felállított árvízkapu-rendszer tartotta vissza először. Sokan egyébként is előkészítették gumicsizmájukat, és nehezen hitték el, hogy a rendszer valóban működni fog. De egész nap vízmentesek maradtak az utcák.
Azóta a kanári sárga mellvédek, amelyek felemelkednek és elzárják a lagúna torkolatát – amikor 110 cm-nél nagyobb dagály várható -, többször is távol tartják a vizet.
A kulturális vezetők nemrégiben összeültek, hogy levelet írjanak Mario Draghi olasz miniszterelnöknek. Arra figyelmeztettek, hogy Velence, a csatorna menti város korántsem biztonságos, és nem sokára új árvízi védekezésre lesz szükség. A fő bűnös pedig szerintük a klímaváltozás.
Velence-már elavult csatornarendszerrel rendelkezik
A nem túl távoli jövőre előre jelzett tengerszint-emelkedés nagy terhelést jelent majd az árvízi akadályok működőképességéne a számára. Anna Somers Cocks, a The Art Newspaper főszerkesztője és a miniszterelnöknek írt levél egyik szerzője kifejti, hogy a MOSE sajnálatos módon nincs felkészülve a magasabb tengerszintekre.
Ennek az az oka, hogy az 1980-as években az éghajlatváltozás mai ismerete nélkül tervezték a csatornarendszert. Évtizedekkel ezelőtt be kellett volna fejezni, de a korrupciós botrányok és a növekvő költségek miatt késnek a munkálatok.
A miniszterelnöknek írt levelükben a szerzők hivatkoznak a Kormányközi Éghajlatváltozási Testület (IPCC) által 2021-ben közzétett regionális előrejelzésekre. Legoptimistább forgatókönyvük szerint 2100-ra 28-55 centiméteres átlagtengerszint-emelkedést jósolnak. A globális felmelegedés következtében, a legpesszimistább forgatókönyv szerint pedig 63-101 centimétert jósolnak.
„Ez azt jelenti, hogy jelenlegi működési módjukban a meglévő sorompókat évente átlagosan több mint 260 alkalommal kellene lezárni” – áll a levélben.
Velencének még mindig nincs átfogó szennyvízrendszere, és az árapályra támaszkodik a hulladék eltávolítására a lagúnából.
Egy több évtizeddel ezelőtti megoldást kínáló rendszer ma már nincs felkészülve a jelenlegi és a jövőbeni környezeti helyzetre. Ahogy Somers Cocks kifejti, a túl gyakori lezárások, amelyek megakadályozzák a lagúna és a tenger közötti árapály-vizek cseréjét, „a lagúnát halott, büdös mocsárrá változtatnák”.
Hozzáteszi, hogy kevéssé ismert tény, hogy Velencében még mindig nincs átfogó szennyvízrendszer: az árapályra támaszkodik a hulladék eltávolításakor a lagúnában.
Veszélyben lévő lagúna
A Padovai Egyetem kutatócsoportja elemzi a MOSE akadályok hatását Velence természetes környezetére. Eredményeik, amelyeket nemrégiben tettek közzé a Nature Geoscience című folyóiratban , azt mutatják, hogy az akadályok felemelése már most is problémákat okoz.
A sekély velencei lagúnát sársíkságok és mocsarak tarkítják, amelyek létfontosságúak a történelmi város fennmaradásához.
Ahogy Davide Tognin, a kutatócsoport egyik tagja kifejti: „Csökkentik a part menti áradásokat a hullámok és viharhullámok tompításával, javítják a víz minőségét, kiszűrik a tápanyagokat és a szennyező anyagokat. Sokkal nagyobb mértékben veszik fel a légköri szenet, mint a szárazföldi ökoszisztémák, és sajátos élőhelyet jelentenek a veszélyeztetett területek számára.
Tognin szerint nehéz meghatározni, hogy ez a negatív hatás mikor lesz látható: „Biztosan kijelenthetjük, hogy már elkezdődött, mivel a helyszíni adatok azt mutatják, hogy a 2020-2021-es őszi szezonban csökkent a mocsári üledékképződés. Már akkor, amikor a velencei lagúnát elkezdték árvízszabályozni. .”
Hozzáteszi: „Az akadályszabályozás lerövidíti a mocsarak „elhalálozási idejét”, és ezt a negatív hatást ellensúlyozni kell.”
Velence jövője-az egészséges lagúnarendszer
Tavaly decemberben indult egy projekt, amely a lagúnában okozott károk enyhítését remélte. A University College Dublin által koordinált és a 23 millió eurós „New Green Deal” kezdeményezés által finanszírozott WaterLANDS konzorcium részeként a We are here Velence (WahV) civil szervezet egy olyan projekten dolgozik, amely „visszaállítja a velencei lagúnarendszer egészségét.
Jane da Mosto környezettudós és a WahV alapítója kifejti, hogy a velencei vizes élőhelyek védelme és helyreállítása mindig is szerves része volt a szervezet küldetésének.
Van néhány furcsább ötlet, hogyan védjük meg Velencét a jövőben. például falat építsünk a város köré és megemeljük a járdaszinteket.
Somers Cocks megjegyzi, hogy Hollandiában a tudósok már négy különböző forgatókönyvön dolgoznak. Köztük szerepel a tengerszint-emelkedés is. Velence is elkezdhet ambiciózus terveket kidolgozni.
Olaszország többi részének védelmét célzó terv kidolgozása klasszikus esete valaminek, aminek nemzetközi projektnek és együttműködésnek kellene lennie Olaszország és az EU között.”
Somers Cocks számára a hosszú távú, összehangolt és lehetőleg nemzetközi megközelítés kialakítása alapvető fontosságú Velence jövője szempontjából.
