
A COP, a CMP és a CMA jelenlegi ülésszakának tanácskozása szombaton ért véget Glasgow-ban, egy nappal a tervezett befejezés után. A COP26 kimenetelét képező határozatok, állásfoglalások és nyilatkozatok széles köre az elmúlt két hét intenzív tárgyalásainak, a több hónapon át tartó megerőltető formális és informális munkának, valamint a személyes és gyakorlatilag közel kétéves folyamatos elkötelezettségnek a gyümölcse. évek. Az elfogadott csomag egy olyan globális kompromisszum, amely az éghajlatváltozás elleni globális erőfeszítéseket szabályozó nemzetközi rendszer alapvető eszközei között csaknem 200 fél érdekei és törekvései közötti kényes egyensúlyt tükrözi.
AZ ENSZ közleménye szerint az Egyesült Királyság elnöksége alatt és az UNFCCC titkárságának támogatásával a delegáltak olyan megállapodásokat hoztak létre, amelyek erősítik a kollektív éghajlat-politika három pillérének ambícióit.
Munkaprogram a globális célok meghatározására
A tanácskozás során különös hangsúlyt kapott az alkalmazkodás. A felek munkaprogramot hoztak létre az alkalmazkodás globális céljának meghatározására, amely meghatározza a kollektív szükségleteket és megoldásokat a már sok országot érintő klímaválságra.
A Santiago Hálózat tovább erősödött azáltal, hogy kidolgozta funkcióit az országok támogatására a veszteségek és károk kezelésében és kezelésében.
A CMA pedig jóváhagyta az NDC-k és az Adaptation Communications két nyilvántartását, amelyek a 2023-tól kezdődően ötévente megrendezésre kerülő Global Stocktake felé irányuló információáramlás csatornáiként szolgálnak.
A pénzügyeket az ülésszak során széles körben megvitatták, és konszenzus alakult ki a fejlődő országoknak nyújtott támogatás további növelésének szükségességében.
A felek üdvözölték az alkalmazkodás legalább kétszeres finanszírozására vonatkozó felhívást. Újra megerősítették azt a kötelezettséget is, hogy teljesíteni kell a 100 milliárd dolláros évi 100 milliárd dolláros ígéretet a fejlett országoktól a fejlődő országok felé. És elindult az új globális pénzügyi cél meghatározásának folyamata.
A mérsékléssel kapcsolatban egyértelműen azonosították a kibocsátások terén fennálló szakadékot, és a felek közösen megállapodtak abban, hogy dolgoznak e szakadék csökkentésén. Valamint annak biztosításában, hogy a világ ebben az évtizedben is tovább fejlődjön, hogy az átlaghőmérséklet emelkedése 1,5 fokra korlátozódjon. A feleket arra ösztönzik, hogy fokozzák kibocsátáscsökkentésüket, és nemzeti éghajlat-politikai kötelezettségvállalásaikat hangolják össze a Párizsi Megállapodással.
Párizsi szabálykönyv

Emellett kulcsfontosságú eredmény az úgynevezett párizsi szabálykönyv megkötése. Megállapodás született a szén-dioxid-piacokról szóló 6. cikkhez kapcsolódó alapvető normákról, amelyek teljes mértékben működőképessé teszik a Párizsi Megállapodást.
Ez bizonyosságot és kiszámíthatóságot ad mind a piaci, mind a nem piaci megközelítéseknek a mérséklés és az alkalmazkodás támogatása érdekében. A megerősített átláthatósági keretrendszerről szóló tárgyalások is lezárultak, és megállapodás szerinti táblázatokat és formátumokat írtak elő a célok és a kibocsátások elszámolására és jelentésére.
Patricia Espinosa, az ENSZ klímaváltozásért felelős ügyvezető titkára a következőket mondta:
„Köszönöm az elnökségnek és minden miniszternek a konferencia során végzett fáradhatatlan erőfeszítéseit, és gratulálok minden félnek a szabálykönyv véglegesítéséhez. Ez egy kiváló teljesítmény! Ez azt jelenti, hogy a Párizsi Megállapodás most teljes mértékben mindenki javára működhet, most és a jövőben is.”
Alok Sharma, a COP26 brit elnöke a következőket mondta:
„Most már hitelesen kijelenthetjük, hogy életben tartottuk a 1,5 fokot. De a pulzusa gyenge, és csak akkor marad életben, ha betartjuk ígéreteinket, és a kötelezettségvállalásokat gyors cselekvésekké alakítjuk. Hálás vagyok az UNFCCC-nek, hogy együttműködött velünk egy sikeres COP26 lebonyolításában.”
A COP26-on részt vevő állam- és kormányfők és küldöttek a konferenciára felhívták a figyelmet a világot fenyegető éghajlati válság súlyosságára. Annak szükségességére, hogy eleget kell tenni annak a történelmi felelősségnek, hogy a világot a megoldások felé vezető útra kell állítani. Kezelni kell ezt az egzisztenciális kihívást.
Glasgow-t a résztvevők úgy hagyják el az elvégzendő munkával kapcsolatban, hogy a célok eléréséhez erősebb és hatékonyabb eszközökkel, valamint fokozott elkötelezettséggel az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépések előmozdítása – és ennek gyorsabb végrehajtása – minden területen.