A klímaváltozás már itt van. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2022. évi hatodik értékelő jelentése szerint „ Az éghajlatváltozás mindenütt hatással van a természetre, az emberek életére és az infrastruktúrára. Veszélyes és mindent átható hatásai világunk minden régiójában egyre nyilvánvalóbbak. Ezek a hatások hátráltatják az alapvető emberi szükségletek kielégítésére irányuló erőfeszítéseket, és világszerte veszélyeztetik a fenntartható fejlődést.”
Az IPCC öt lehetséges forgatókönyvet vázol fel annak becslésére, hogy a globális felmelegedés milyen súlyosan érinti a bolygót: kezdve a globális felmelegedés 1,5 °C-os korlátozásától a legrosszabb esetig, amikor a globális átlaghőmérséklet 2100-ra 4,4 °C-kal magasabb.
Bármelyik forgatókönyv is alakul ki, a globális felmelegedés legalább több évtizedig folytatódni fog, a tengerszint emelkedésével együtt – állítja az IPCC.
Éppen ezért az üvegházhatású gázok csökkentésére való összpontosítás mellett az országoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási stratégiájukon is dolgozniuk kell.
Mi a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás?
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése lassíthatja a globális felmelegedés ütemét – ezt mérséklésnek nevezik. Az IPCC szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2025-re kell tetőznie, majd gyorsan csökkennie kell, ha a további felmelegedést korlátozni akarjuk.
Sok ország elkötelezte magát a 2015-ös Párizsi Megállapodás azon célkitűzése mellett, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest körülbelül 1,5 °C-kal korlátozzák, és már folynak erőfeszítések a globális gazdaság olyan ágazatainak szén-dioxid-mentesítésére, mint a nehézipar.
Nyilvánvaló azonban, hogy a világnak sürgős lépéseket kell tennie az éghajlatváltozás jelenlegi és közeljövőbeli hatásaihoz való alkalmazkodás érdekében, amelyeket már túl késő elkerülni.
Az IPCC szerint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás azt jelenti, hogy „viselkedésünk kiigazítását (például lakóhelyünket, városainkat és településeinket tervezzük) és infrastruktúránk kiigazítását (pl. városi területek víztárolás céljából történő zöldítését) jelenti”.
Az alkalmazkodásra példa lehet a magasabb hőmérsékletnek és erősebb viharoknak ellenálló utak és hidak építése, a partvédelmi rendszerek megerősítése és a szárazságtűrő növényekre való átállás.
Miben állapodtak meg már a globális vezetők az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról?
Az elmúlt évtizedben több ország már kidolgozott nemzeti alkalmazkodási tervet az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye alapján. A Párizsi Megállapodásban részes felek elkötelezték magukat az alkalmazkodás és a rugalmasság kiépítése mellett. Például a gazdagabb országoknak évente 100 milliárd dollárt kell biztosítaniuk az éghajlatváltozás elleni küzdelem nemzetközi finanszírozására, és legalább a felét az alkalmazkodásra fordítják.
A tavalyi COP26-on az országok elfogadták a Glasgow -i Klímaegyezményt, amely pénzügyi kötelezettségvállalások megduplázására szólított fel, hogy segítse a fejlődő országokat, hogy ellenállóbbá váljanak és alkalmazkodjanak az éghajlatváltozás hatásaihoz.
Manapság azonban a gazdagabb országok éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozásának csak körülbelül egyötöde irányul az alkalmazkodásra és az ellenálló képességre – ez körülbelül évi 16,8 milliárd dollár. A fejlődő országok alkalmazkodási költségei azonban 2030-ra elérhetik az évi 300 milliárd dollárt.
Az egyiptomi Sharm El-Sheikhben megrendezésre kerülő novemberi COP27 négy prioritása közül az egyik az éghajlathoz való alkalmazkodás. „ A globális alkalmazkodási cél a COP26 egyik jelentős eredménye volt.+
Biztosítanunk kell, hogy a COP27 elérje a döntően szükséges előrehaladást, és sürgetnünk kell minden felet, hogy mutassák ki a szükséges politikai akaratot, ha meg akarjuk ragadni és értékelni akarjuk az ellenálló képesség fokozása és a legsebezhetőbb közösségek támogatása felé tett előr elépésünket.”
Bár az éghajlati kockázatokkal kapcsolatos globális tudatosság nőtt, valamint annak megértése, hogy alkalmazkodásra van szükség ezek csökkentésére, sokkal többet kell tenni – mondja az IPCC.
Még mindig „nagy szakadékok vannak a megtett alkalmazkodási intézkedések és a sok régióban szükséges intézkedések között. Ezeket a hiányosságokat például a finanszírozás hiánya, a politikai elkötelezettség, a megbízható információk és a sürgősség érzése okozza” – áll a közleményben.
