Mindig is lesznek elesettek és áldozatok, akiknek szükségük van a segítségünkre és meg is érdemlik támogatásunkat. Így a filantrópia elmaradhatatlan része marad a társadalomnak, ugyanakkor a jótékonyság szerepe országonként, régiónként más és más.
Fejlődő ország, fejlett ország… Gondoljunk az afrikai kontinensre beáramló grandiózus külföldi segély rakományokra, vagy éppen az európai jótékonyság útjára és hatásaira, melyek társadalmi, politikai hatásai igencsak különböznek egymástól. Mondjuk úgy, hogy más természetrajzot követnek.
Vajon mi a különbség a jótékonyság és a csr között? Miért nem azonosíthatjuk e kettőt?
A fejlődő országokban a jótékonyság a második helyen szerepel a gazdasági hozzájárulás után, ami nem csupán a filantrópiai érzékenységnek tesz eleget. Pl. a nemzetközi szervezeteken keresztül (is) az afrikai országokba beáramló külföldi segélyek (pénzösszegek, élelmiszer, felszerelések, szolgáltatások stb.) a küldők alap jószándékán kívül számos dilemmát és veszélyt hordoznak magukban.
Az egyik dilemma az, hogy egész más megvilágításba kerül a kormányzat, és a cégek szerepe a nyilvános szolgáltatások esetében mint például az egészségügy, oktatás, infrastruktúra. Az alapvető területek birtoklása hatalmat jelen, s ez a háttérben komoly érdekellentétek ill. üzletek húzódnak meg. Ez pedig független attól, hogy hol milyen politikai rendszer, államforma , királyság vagy demokrácia keretén belül élnek az adott ország lakói. A kedvezményezettek, akik a segélyt kapják nagyon sokszor kiszolgáltatottak , s ez manipulálhatóvá teszi a kiszolgáltatott tömegeket, melyek létszükségleteiket próbálják biztosítani. Egyszerűen a túlélésért küzdenek!
A másik dilemma tehát a kialakuló függőség, mely nem ösztönzi az innovációt, a kreativitást és az önállóságot. Kítűnő példa erre Mozambik ellentmondásos politikája.
A fejlődő országok, Afrika így jótékonyság tekintetében más kategóriát jelent mint akár Európa.
De ilyen tekintetben Európa régiói is más és más hagyományt és értékeket mutat. Mintahogy egy angolszász és egy magyar mentalitás között is markáns különbségeket érzékelünk, úgy a filantrópia sem azonos a gyakorlatban. Nálunk magyaroknál itt is a szezonalitás a jellemző, illetve sokszor használják márkaépítésre, marketingre, kevésbé a hosszú távú gondolkodásmód, a jótékonysági stratégiák kialakítása. Szociális részen inkább a nagyobb, elismertebb karitatív szervezetek tudtak nevet szerezni.
A csr szakértői nagyon sokszor felhívták arra a figyelmet, hogy a jótékonyság, adományozás nem azonos csr-ral, hisz két egymástól teljesen különböző koncepcióról van szó.
A jótékonysággal nem helyettesíthető a cégek esetében a csr. Bár a nagy összegek látványosak!Előbbire egyszerű példa az amikor egy IT cég számítógépeket ad egy iskolának, vagy egy bizonyos összegű pénzzel támogatja.
Ezzel szemben mi a csr? Sokkal komplexebb végrehajtási rendszer az egyes menedzsment területeken átlátható alapelvekkel, hozzájuk kapcsolódó programokkal, monitoringgal, eredmény, hatás értékeléssel együtt. Ez nem az egyszerűbb út, hisz nem kevés igényt, érdeket kell összehangolnia a cégvezetésnek miközben profitábilisnek kell lennie a vállalatnak. Lásd többek között a BOP modellt! Érdemes az indiai TATA cégnél végigkísérni a csr rendszert , melyet a klímaváltás és fenntartható fejlődés érdekében építettek fel.
A csr az üzleti tapasztalatok, eszközök használata révén hatékony lehet a társadalmi problémák megoldásában egy nonprofit projekt keretén belül nyertes-nyertes viszony kialakítása egy cég és egy NGO között. Ez jó a társadalomnak és a partnereknek is.
